Marco Lund, a családcentrikus profi

- Télen miért a DVTK-t választottad új csapatodnak?
- Profi labdarúgóként már az első érdeklődést követően alaposan felmértem a DVTK-t, az OTP Bank Ligát, és felelős családapaként Magyarországot, mint lehetséges új otthonunkat. Amikor tárgyaltam a sportigazgatóval és a vezetőedzővel, gyorsan megállapítottam, hogy a DVTK egy ambiciózus klub, amely már megtett néhány lépést a helyes irányba, de még magasabbra tör. Végül azért fogadtam el az ajánlatot, mert úgy érzem, segíteni tudok a célok megvalósításában.

- Eddig hét bajnoki és egy kupameccset játszottál diósgyőri mezben, melyik volt a legjobb?
- Nagyon vártam az első hazai találkozót, hogy találkozzak a diósgyőri szurkolókkal, és átérezzem a DVTK Stadion hangulatát. És a drukkerek valóban kiváló hangulatot teremtettek annak ellenére, hogy eredmény nem úgy alakult, ahogy terveztük.
A Fehérvár ellen sorra lőttük a gólokat, és győztünk, de ha végiggondolom, akkor mindegyik meccsnek megvolt a maga szépsége.

Marco Lund nagyot harcolt a paksi támadókkal is (Fotó: Szabó Krisztián)

- Mezőkövesden a vármegyei rivális ellen sikerült begyűjteni az értékes három pontot.
- Idegenben játszottunk egy nehéz meccset, és fontos három ponttal örvendeztettük meg magunkat és a szurkolótáborunkat. Úgy tűnhet, hogy könnyű a sereghajtó ellen játszani, de sokszor ez csak a látszat, ezért hatalmas elszántsággal érkeztünk Mezőkövesdre, mert tudtuk, hogy a hazaiak az életükért küzdenek. Kulcsfontosságú volt, hogy végig nyugodtak maradtunk, és tartottuk magunkat az előre eltervezett játékhoz. Úgy készültünk a mérkőzésre, hogy az ellenfélnek létfontosságú a három pont, ezért biztosan keményen belemennek minden párharcba, és nem ismernek majd elveszett labdát. És persze ismertük a támadósorukat, akiknek elég egy villanás a gólhoz.
Ennek megfelelően rendkívül stabilan védekeztünk, a másik oldalon pedig értékesítettünk két gólhelyzetet. A közelmúltban még kérdéses volt, hogy a tabellán mögöttünk vagy az előttünk állókra kell figyelni, ám az erre a kérdésre adott válasz az elmúlt mérkőzések eredményeinek köszönhetően kikristályosodni látszik.

- Mezőkövesden teljesen megtelt a vendégszektor, mennyit tettek hozzá a drukkerek a győzelemhez?
- A DVTK-t körülvevő szurkolói bázis rengeteget jelent a klubnak és maguknak a játékosoknak is, ők adják a teljesítményünk utolsó százalékát, ami sok esetben javunkra döntheti el a mérkőzést. Az ideigazolásom előtt nem csak a csapatról, hanem a szurkolótáborról is sok videót megnéztem, és vonzó volt az ott látott szurkolói kultúra. Ez tesz különbséget köztünk és a többi klub között, mert nekünk rendkívül elszánt szurkolóink vannak, akik időt és pénzt nem sajnálva követnek mindenhová, és megállás nélkül biztatnak. Ha a debreceni vagy a mezőkövesdi találkozóra gondolok, akkor egyértelműen kijelenthetem, hogy ilyen lelkes és ennyi szurkolóval a hátunk mögött könnyebb a dolgunk. Ha más motivációnk nem lenne, akkor már csak értük mindent meg kellene tenni a győzelemért.

Mezőkövesden gólpasszal felérő lövést küldött kapura Marco Lund (Fotó: Szabó Krisztián)

- Nem olyan régen érkeztél Magyarországra. Hogyan készülsz fel egy olyan mérkőzésre, ahol talán még kiejteni sem tudod az ellenfél nevét, és csupa olyan játékossal találkozol, akivel korábban soha?
- Ilyenkor jön jól a rutin, mert lassan a kétszázadik élvonalbeli mérkőzésemhez közelítek. Számtalan jó csatár ellen játszottam már, és azt megtanultam, hogy a név a legkevésbé fontos ilyenkor.
A felkészülés során nagyon sok információval lát el minket - nem csak engem - a stáb, és nem csak a csapattal videózunk, hanem Srđan Zirojević külön foglalkozik a védőkkel. Nagyszerű videókat állít össze az ellenfél támadóinak jellemzőiről, amiben számomra nincs semmi újdonság, hiszen a korábbi klubjaimnál is együtt készültek a védők a mérkőzésre. Szóval a kezdésre pontosan tudom, kinek mi az erénye, milyen megoldásokhoz nyúl előszeretettel. Az edzéseken pedig igyekszünk a lehető legjobban begyakorolni azt, hogy miként tudjuk hatástalanítani a játékukat.

- Szatmári Csabával alkottok védőpárost, ám időnként oldalt váltotok.
- Szacsa korábban jobb oldali belső védőt játszott, és kiválóan megértik egymást Gera Dániellel és a többiekkel a jobb oldalon. Ugyan én is jobblábas vagyok, de már számtalan mérkőzést játszottam a bal oldali belső védő pozíciójában, ezért úgy vélem, ez az ideális felállás.

- A belső védők között viszonylag alacsonynak számítasz a 183 centiméteres magasságoddal, mégis elég nagy hatékonysággal küzdesz meg a magasabb támadókkal is. Mi a titkod?
- Fabio Cannavaro 176 centiméteres magassággal játszott belső védőt, és aranylabdát is nyert, szóval a párharcok megnyerése sokkal inkább a rugókról, az időzítésről, és a fineszről szól, mint a méretről. Szerintem mindenki tud olyan magas játékost mondani, aki igazából nem tudja kihasználni az adottságait, míg Diósgyőrben is láthatjuk, hogy Gera Dániel az összes gólját fejjel szerezte. Szóval, ha titkot akarsz hallani, akkor az nincs, hanem aki a jó helyen, a megfelelő a pillanatban és a kellő elszántsággal ugrik fel, az nagy eséllyel el is tudja fejelni a labdát.

Elöl és hátul is magabiztos az utóbbi időben a DVTK (Fotó: Szabó Krisztián)

- Dániából érkeztél, ami egy alig hatmilliós ország, a válogatottja mégis a legjobbak közé tartozik, a klubcsapatok időről időre eljutnak a BL egyenes kieséses szakaszába, és sok labdarúgó szerepel a topligákban is. Hogyan?
- Nehéz kérdés, de az biztos, hogy Dániában a futball nemzeti sportnak számít. Egyrészt minden kisgyerek focizik, a szülők pedig ott szorítanak a meccseiken. Példaképként előttük állnak az egykori kiváló játékosok, és a klubok rengeteg pénzt és energiát fektetnek az akadémiájukba. Ezért nem is lehet azt mondani, hogy ez vagy az a legjobb utánpótlás-nevelő műhely, hanem mindenki igyekszik a saját akadémiájából meríteni, és a legjobbak játékjogát értékesíteni külföldre.
Másrészt a szurkolók megtöltik a stadionokat nem csak a válogatott meccseken, hanem a bajnokikon is, hiszen majdnem mindenki szurkol valamelyik csapatnak.

- Mennyiben más a magyar bajnokság, mint a svéd vagy a dán?
- Skandináviában sokkal inkább a csapatjátékra, a taktikai fegyelemre épül a taktika, míg Magyarországon nagyobb szerepet kapnak az egyéni képességek. Nagyon sok jó képességű, kiváló technikájú játékost láttam már rövid idő alatt - beleértve a DVTK keretét is -, akik szinte a semmiből el tudnak dönteni egy mérkőzést. Persze Dániában és Svédországban is találkoztam hasonló, minőségi labdarúgókat, de ott kevésbé támaszkodik az egyéni képességekre a csapat taktikája.
Ezen kívül több a nyílt mérkőzés, ahol bármi megtörténhet. Úgy vélem, jó úton járunk abban az irányban, hogy még jobban a saját ellenőrzésünk alá vonjuk a találkozókat, és ne engedjük az ellenfélnek, hogy kedvére kontrázhasson. Tudjuk, miben kell fejlődnünk, amivel megalapozzuk a jó eredményeket.

- Pedig védőként biztosan könnyebb egy jól szervezett csapat mögött biztosítani, ugye?
- Alapesetben igen a válaszom, de fel kell készülni minden eshetőségre, hiszen minden mérkőzés más, és akár egy találkozó is több egymástól eltérő időszakból állhat, és azon belül is sok minden történhet.
Ezentúl, ha egy az egy ellen kell védekezni, akkor lehetőség nyílik arra, hogy egy védő megmutassa a képességeit. Aki megnyeri a párharcokat, az jól játszik, aki elveszíti, az rosszul, nincs harmadik lehetőség.

- Nem sokkal érkezésedet követően a Diósgyőri Szurkolói Koordinációs Iroda kérdéseire válaszolva családcentrikus embernek írtad le magad, Diósgyőrbe is családostól érkeztél. Hogy érzitek magatokat?
- A magyar emberek nagyon melegszívűek, jól érezzük magunkat Miskolcon. Egyre jobban belakjuk a várost, már tudjuk, mit hol kell keresni. Az öltözőben mindenki beszél angolul, a boltokban már nem feltétlenül ez a helyzet, ezért az első négy-öt alkalommal egy egyszerű bevásárlás akár másfél óráig is elhúzódott. Gyakorlatilag telefonnal a kezemben jártam körbe, és minden egyes termék nevét lefordítottam egyesével, mert tippem sem volt például, hogy hogy van a tej magyarul.
A fiam kétéves, a lányom kilenc hónapos, sosem unatkozom otthon. A szabadnapokon - ami nagy kincs egy focistának - pedig rövid kirándulásokat teszünk a környéken. Jártunk már Debrecenben és Budapesten, de sok szépet hallottam Kassáról is. Amikor elfogadtam a DVTK ajánlatát, és a feleségemmel egyeztetve rábólintottam, akkor az is Magyarország mellett szólt, hogy kipróbáljunk egy másik életstílust, mint ahogy Dániában vagy Svédországban éltünk.

- Tudod, hogy te vagy az első skandináv játékos Diósgyőrben?
- Eddig nem tudtam, de bízom benne, hogy nem az utolsó. Mert ez azt jelentené, hogy a klub elégedett a teljesítményemmel, a mentalitásommal, a munkamorálommal és szeretnének még hasonló labdarúgókat.

- Közel három évet töltöttél el az Esbjerg első csapatánál, pontosan három évet Odensében, majd három évig viselted a Norrköping szerelését. Milyen hosszú időre tervezel Diósgyőrben?
- Jól érzem magam itt, folyamatosan kapom a játéklehetőséget, ám úgy vélem, hogy még nem mutattam meg teljes egészében a képességeimet. Folyamatosan dolgozom azon, hogy a csapattal együtt fejlődjek, és még többet tudjak hozzátenni az eredményes szerepléshez.
Boldog vagyok a klubnál, jól érzem magam a csapatban, és szívmelengető hétről hétre ilyen szenvedélyes közönség előtt pályára lépni. Ennél többet jelenleg nem is kívánhatok, a többit majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

- Szombaton sorozatban negyedszer szerzett pontot a DVTK, ebből háromszor győzött, miként a Paks ellen is. Hogyan láttad a mérkőzést?
- Rögtön a mérkőzés elején gólt kaptunk, ám gyorsan a magunk kezébe vettük a mérkőzés irányítását, és a folytatásban jól játszottunk, az történt a pályán, amit mi akartunk. Előbb megfordítottuk az állást, majd a hajrában megvédtük az eredményt. Amikor az ellenfél mindent egy lapra feltéve ívelgette előre a labdát, akkor a stáb is besegített Bozhi (Bozhidar Chorbadzhiyski - a szerk.) becserélésével, mert így már három középső védő vívta a légipárbajokat. Úgy érzem megérdemelten nyertünk, és szereztünk újabb három pontot a csodálatos közönségünk előtt.