Rablóból lesz a legjobb pandúr

- A DVSC elleni találkozó előtt legutóbb szeptember elején rendeztek bajnoki fordulót, kellett ez a szünet a DVTK-nak?
- Majd meglátjuk a folytatásban! Általában jól jön, hiszen ilyenkor több idő jut a játék finomítására, egyéntől függően az erőnlét javítására vagy regenerációra, és ilyenkor jut idő a kisebb-nagyobb sebek gyógyulására is. De sok szünetet nem kaptunk, hiszen az első hétvégén felkészülési mérkőzést játszottunk, egy héttel később pedig a kupameccsen léptünk pályára.

- Ha már szóba hoztad, akkor vegyük előre a MOL Magyar Kupát!
- Sok jó dolgot láttam, hat gólt szereztünk. Ezen kívül még több helyzetet alakítottunk ki, amiből sokkal többet kellett volna értékesíteni, mert az OTP Bank Ligában nem lesz ennyi helyzetünk, sokkal hatékonyabbnak kell lenni. Ez fontos tanulság. Illetve kaptunk két elkerülhető gólt, ami bosszússá tesz. A lényeg a továbbjutás, a többin pedig dolgozni kell.

- A szünet előtti utolsó bajnokin pedig egykori klubod ellen léptél pályára. Hogy emlékszel arra a találkozóra?
- Már két és fél éve eljöttem az MTK-tól, de most tértem vissza először ellenfélként a Hungária körútra. Hálával tartozom, és sokat köszönhetek az MTK-nak az ott töltött tíz évért, de ezzel együtt ugyanúgy készültem, mint a többi találkozóra. Minimum egy döntetlen benne volt a meccsben, de akár nyerhettünk is volna. A hazaiaknak sikerült elrontani a játékunkat, támadásban pedig gólra váltottak egy pontrúgást és egy kontrát. Annak ellenére, hogy hátul stabilak voltak, sok gólhelyzetet tudtunk kialakítani, egy kicsit gyorsabban kellett volna járatni a labdát, hogy a kapu előtt eredményesebbek legyünk. De ez csak egy meccs volt, még kétszer találkozunk a bajnokságban, és akkor vissza lehet vágni.

- Három győzelem (frissítve: a DVSC ellenivel már négy), egy döntetlen és két vereség a DVTK mérlege, hogyan értékeled a csapat teljesítményét?
- Az első hat fordulót vegyesnek ítélem meg. Játszottunk nagyon jól, és gyengébben is, még mindig érik a csapat. Az idő rövidségéből adódóan még nem tudunk olyan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, mint az előző bajnokságban. De emlékezhetünk, hogy akkor is kellett jó néhány mérkőzés az összeállásra. És persze jobbak az ellenfelek, akik minden hibát megbüntetnek. Összességében nem indultunk rosszul, sok biztató dolgot láttam, de lehetne jobb is.

- Ezt vártad?
- Normál magabiztossággal vártam a bajnokságot, bíztam magunkban. Eddig talán a Kisvárda elleni első 45 perc sikerült a legjobban, mert gólt rúgtam (neveti el magát - a szerk.). Komolyra fordítva: olyan szinten domináltunk, hogy egyszerűen élveztük a játékot. Éreztük, mikor kell felpörgetni, és mikor visszavenni a tempót, és csak járatni a labdát. Általában meccs közben is helyesen ítélem meg a játék színvonalát, és ezen a délutánon jól mozogtunk, irányítottuk a mérkőzést, magabiztosan hoztuk ki a labdát, és szép akciókat vezettünk. Egy percre sem hagytuk levegőhöz jutni a kisvárdaiakat, talán úgy lehet a legjobban jellemezni, hogy éretten játszottunk. Éppen ezért érthetetlen, hogy a második félidő miért sikerült olyan gyengére, elvesztettük a fonalat, de szerencsére nem lett belőle komoly probléma.

- A nyáron jelentősen megerősödött a DVTK kerete, te viszont már az NB II.-es bajnoki címből is oroszlánrészt vállaltál. Egy kis távolságból hogyan értékeled most az előző idényt?
- Jól éreztem magam minden szempontból. Azért érkeztem, hogy feljussunk az élvonalba, ami sikerült, és nekem is szükségem volt a folyamatos játéklehetőségre. Szóval mindent megkaptam, amiért jöttem, és én is maximálisan beletettem mindent, és próbáltam a csapat hasznára lenni a pályán és az öltözőben is. Nagyszerű társaság alakult ki, rendszeresen előfordult, hogy a "munkaidő" lejárta után a stadionban maradtunk szaunázni, beszélgetni.

- Száztíz élvonalbeli meccsel a hátad mögött mekkora kockázatot jelentett a Merkantil Bank Ligába igazolni?
- Most is bátor döntésnek gondolom, de általában nem csak a döntéseim közvetlen következményeit mérlegelem, hanem azt is megvizsgálom, hogy hová vezet az. A szerződés aláírása előtt leültünk Kuznyecov Szergejjel egy kávézóba, ahol felvázolta a futballról alkotott elképzeléseit, amivel egyből megvett. Láttam, hogy egy felkészült, modern edző, aki követi a mai labdarúgás trendjeit, és igyekszik beépíteni azt a csapata játékába. Ezért döntöttem úgy, hogy a több játék érdekében visszalépek egyet a másodosztályba, majd a reménybeli feljutást követően az NB I.-ben is maradandót tudunk alkotni. Tudom, hogy minden új labdarúgó elmondja, mennyire szeret nagy közönség előtt játszani. Magyarországon a Ferencvárosnak és a Diósgyőrnek van nagy közönsége. Mindkettő előtt játszottam, és úgy érzem, itt mintha fanatikusabbak lennének a drukkerek. És ez nem kötelező tiszteletkör, hanem így látom a pályáról. Szóval ezért gondoltam, hogy ha jól megyünk, akkor Diósgyőrben még az NB II. is élvezhető lesz, bár nem kérdés, hogy az NB I.-ben jobb játszani. Abban bíztam, hogy ha feljutunk, akkor olyan komoly élményt kapok, amit öröm lesz bármikor felidézni. Ez a gondolatmenet is bejött. Nyertem már bajnokságot az FTC-vel, de érdemileg nem sokat tettem hozzá, ezért nem is érzem igazán magaménak. Az MTK-val mindkét feljutást alaposan megünnepeltük a csapattal, amit Diósgyőrben sem spóroltunk el, de itt csatlakozott hozzánk a szurkolótábor is, ami egészen más szintre emelte az ünnepet. És persze mindig a legutolsó siker emléke a legélesebb. Szeretem megélni a pillanatokat - a pozitívat, de a negatívat is, attól sem félek -, a jókat nagyon kiélvezem. Számomra ezek a fontos dolgok.

Gera Dániel és Bitok Stephen (Fotó: Szabó Krisztián)

- Amikor Diósgyőrbe igazoltál, úgy fogalmaztál, hogy "el akartam hagyni a komfortzónám, mert úgy gondoltam, erre van szükségem a teljes megújuláshoz".
- Pipa. Tavasszal ugyan több mérkőzést kihagytam, de így is visszatért az a komfortérzet a pályán, ami legutoljára az MTK-ban volt meg. Remélem nem tévedek, de utoljára talán ott kedvelt ennyire a közönség is. Világ életemben Budapesten éltem, és a komfortzóna elhagyását több ismerősöm megmosolyogta, hiszen mindössze másfél órás autóútra költöztem. Én mégis így érzem, mert teljesen új világba csöppentem. Azt mindenki érti, hogy mekkora váltás egy kisebb városból egy világvárosba költözni, a rengeteg ember, a hatalmas forgalom, az állandó nyüzsi miatt nehéz lenyugodni. Viszont ellenkező irányban is ugyanez a helyzet. Alapvetően szeretek beülni egy kávézóba, vagy csak sétálgatni az utcákon és bámészkodni, de Miskolcon eleve kevesebben élnek, mint Budapesten, kisebb a területe, és minden, ami ezzel jár. Szeretek itt élni, például mindig szerettem volna piacra járni, amit Pesten is megtehettem volna, mégsem fért soha bele a napomba. Örülök, hogy bevállaltam ezt a döntést, mert ez nem csak labdarúgóként, hanem emberként is sokat kapok, amit majd fel tudok használni életem végéig. Szeretek új dolgokat kipróbálni, régebben különböző sportokba vágtam bele, eljártam bokszolni, fallabdázni, a kis Bogesszel (Bognár István, a DVTK egykori játékosa - a szerk.) golfozni. Most nagyobb dolgok vannak soron.

- Bárdos Bence szokta magát borsodi srácnak nevezni, te pedig a zempléni srác leszel hamarosan. 
- Megyek tovább, ismét elhagyom a komfortzónám. Szerencsen újítunk fel egy kétlakásos társasházat, ha minden jól alakul, akkor az egyikbe költözök be hamarosan. Tetszik a vidék, az aranyos kisváros, a kiváló szomszédok, akikkel nem csak egymás mellett élünk, hanem mindig megállnak egykét szóra sokkal nyitottabbak azoknál, akiket eddig megismertem. 
A mesterek végzik a munkát, ám nekem kell kitalálni, hogy mit csináljanak. Úgy érzem, van stílusérzékem, de sokkal könnyebb valamiről eldönteni, hogy jó vagy nem, mint a nulláról elképzelni, hogy milyen legyen. Ugyanezen okból vágtam bele egy 1972-es Ford Capri teljeskörű felújításába. Két évre tervezzük a projektet egy szakemberrel. Már az indulásnál eldöntöttem, hogy én is szeretnék aktívan részt venni egy-két kisebb részfeladatban, mert csak úgy érezhetem majd teljesen a magaménak. Nézegetem az 1970 és 1975 közötti modelleket, hogy azok alapján a legszebb színeket és belső megoldásokat tudjam kiválasztani az oldtimer rendszám megszerzésének érdekében. Még az is előfordulhat, hogy nem lesz benne autórádió, mert azt akkoriban csak extraként adták. Egyszerűen szeretem a régi dolgokat, a zenében is a retro az én stílusom, mondták már rám azt is, hogy öreg lelkű vagyok, amit el is fogadok.

- Beszéljünk egy kicsit a pályafutásodról! Otthonról hoztad a sport szeretetét?
- Igencsak sportos családból származom. Apukám világ életében lábtengózott, és fiatalon alacsonyabb osztályban focizott is. Édesanyám, Klucsó Andrea a Vasasban nevelkedett, szerepelt az utánpótlás-válogatottban és pályára lépett a KEK-ben is, majd a Kőbányai KC-ben kézilabdázott, még belőlem is kézilabdást akart faragni, de a háromlépéses szabály adta kötöttséget soha nem tudtam megszokni. Sokkal több is lehetett volna a karrierjében, de 23, majd 25 éve korában jött a nővérem és én, ezért korán abbahagyta. 
A nővérem, Gera Szimonetta többek között a Dunaferrben kézilabdázott, majd a 2016-tól Németországban játszott több klubban is. A közelmúltban abbahagyta a sportot, az államvizsgájára készül Németországban. A hugica, Szíjjártó Hanna is kézilabdázik, éppen most kapott meghívót a magyar korosztályos starndkézilabda-válogatottba. Nagyon tehetséges, lehet ő viszi majd a legtöbbre közülünk.

Gera Dániel nevelőegyesülete ellen is pályára lépett már a DVTK színeiben (Fotó: Szabó Krisztián)

- A Honvéd kivételével szinte mindegyik nagy budapesti klubban szerepeltél, hogy alakult így?
- A Goldballban kezdtem kábé öt évesen, ahol a csapattársam volt Vida Kristopher, Nagy Ádi, a Bobál ikrek, jó kis korosztályt alkottunk. Majd 2005-ben a komplett csapatot átigazolták a Vasasba, ahol egy idő után nem játszottam annyit, amennyit szerettem volna, ezért váltani akartam. A családom ekkor is mögöttem állt, és amikor nem vettek fel az MTK akadémiájára, akkor Újpestre igazoltam. Egy év múlva ismét felvételiztem, mert akkoriban még mindig az MTK utánpótlás-képzése volt a legjobb, és én ott akartam játszani. A legenda szerint Tamás Zsolt akadémia igazgató látott a strandon focizni, lábtengózni, és emlékezett rá, hogy milyen szenvedéllyel játszom. Így másodjára leigazoltak, és innentől töretlenül haladtam előre egészen az első csapatig. Összesen tíz évet töltöttem az MTK-nál, ahonnan az FTC kivásárolta a játékjogom, majd a Puskás Akadémia érintésével érkeztem Diósgyőrbe, de erről már beszéltünk.

- Összesen 116 élvonalbeli és 43 másodosztályú mérkőzés tapasztalata alapján mi a különbség a két osztály között?
- Az NB I. sokkal inkább szem előtt van, a helyszínen is nagyobb a közönség, könnyebb már a kezdő sípszóra felpörögni. Sokkal élesebb minden mérkőzés, nem lehet hibázni, mert azt az ellenfél megbünteti, de én szeretem a nyomást, mert akkor jobban teljesítek. Ha egy feljutásért játszó csapatban játszol az NB II.-ben, akkor a többség beáll védekezni. Az ellenfél sok esetben nem focival, hanem a játék tördelésével van elfoglalva, csak kicsit túlzás a rúg-csíp-harap kifejezés, alig van játékban a labda. Az NB I.-ben is sok csapat visszaáll, de legalább van elképzelésük a játékról, ezért jobban szeretek az élvonalban játszani. Ha az ellenfélnek is megvan a saját stílusa, arra fel lehet készülni, és a mi csapatjátékunk is jobb lesz. De a legjobban azokat a meccseket kedvelem, ahol mindkét csapat felváltva támad, jönnek ők és jövünk mi is, és ezt szerintem a szurkolók is jobban élvezik.

- Nem mondtad, hogy a Merkantil Bank Ligában a szabályt erősítő kivételtől eltekintve csak magyar állampolgárságú játékosokat alkalmaznak a klubok, valamint egy-egy U21-es külföldit, az OTP Bank Ligában viszont jellemzően nemzetközi mindegyik csapat.
- Ahogy említettem, tavaly kiváló közösséget alkottunk az öltözőben. Amikor egynyelvű egy társaság, akkor egyértelműen könnyebb azonos hullámhosszra hozni a brigádot, ráadásul egy teljes év állt rendelkezésre. Nyáron sok új játékos érkezett a világ minden tájáról, de hála égnek, mindenki beszél angolul, ami a régiekre is igaz. Rám is, mondjuk irodalmi stílust ne várjon tőlem senki, de a futball angolt és a csajozós angolt folyamatosan beszélem. 
Ezen kívül azt is el tudom mondani az újakról, hogy kivétel nélkül mindegyik nagyon jó gyerek, nincs közte magának való, vagy éppen olyan, aki sokkal többnek gondolja magát, mint ami. Emiatt könnyebben fogadtuk be őket, és már megy az öltözőben a zrika, amihez két fél kell. Ne feledjük, még rövid ideje állt össze a csapat, de jó úton járunk abban az irányban, hogy az idény végére az előző évihez hasonló jókat lehessen mondani a csapategységről.

- Az OTP Bank Liga idei hét mérkőzése élesen kettéválik a te szemszögedből nézve. Az első három meccsen csereként álltál be a jobbszélső posztjára, a második négy találkozó mindegyikén pedig jobbhátvédként kezdtél. Amikor először merült fel, hogy jobbhátvédet játsszál, akkor előtte megkérdezte Kuznyecov Szergej, hogy korábban szerepeltél-e azon a poszton. Akkor is igent mondtál volna, ha a középhátvédet kérdezni?
- Jó kérdés…, de igen! Mondjuk valószínűleg gyorsan lebuktam volna már csak a magasságom miatt is. A jobb oldali védő esetében viszont nem kellett hazudni, mert némi tapasztalattal rendelkeztem. Futni ugyanannyit kell, mint szélsőként, a védőmunka viszont természetesen sokkal több. Úgy álltam neki, hogy örültem a lehetőségnek, mert Diósgyőrben a jobbhátvéd elég sok támadó feladatot kap, és taktikailag rengeteg kihívást rejt magában. Nem csak a vonal mellett kell fel-alá rohangálni, hanem a társakra figyelve be lehet középre húzódni. Erre is igaz, hogy szeretek új dolgokat tanulni, ezért szívesen vágtam bele. Folyamatosan kérek videókat a topcsapatok jobbhátvédjeinek helyezkedését, és ettől függetlenül az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat a foci taktikai oldala, így egészen más szemmel nézem a mérkőzéseket is. Nagyon élvezem!

- Rablóból lesz a legjobb pandúr, tartja a régi mondás, egyetértesz?
- A támadónak könnyebb a helyzete, mert ő bármilyen megoldást választhat, amire a védő csak reagál. Egyetértek a mondással, mert én támadó fejjel gondolkodok a védekezésben. Tudom, hogy mit nem szeret egy támadó, tudom, hogy milyen hibára szeret lecsapni, és azt is tudom, hogy melyik támadó elől kell elszívni a levegőt, és melyik keresi a testi kontaktust, ezért jobb megelőzni a labdaátvételt.

Zalaegerszegen először játszott jobbhátvédet Gera Dániel a DVTK-ban (Fotó: Szabó Krisztián)

- Melyik részt nehezebb átállítani az agyadban, hogy most már első a védekezés, így kevesebbet kockáztathatsz, mert fél szemmel hátrafelé kell figyelni, vagy azt, hogy a vonal mellől sok esetben középre kell húzódnod?
- A pályán mindig mérlegelni kell, hogy egy megoldással mit nyerhetsz és mit veszíthetsz, és az esélyeknek megfelelően érdemes kockáztatni. Persze a matek általában azt hozza ki, hogy hátul a biztos megoldás a legjobb, a védők passzpontosságának 90 százalék körül kell lennie. Bár, ha a letámadás ellen egy meredek felpasszal egyből a támadósorba tudod juttatni a labdát, és ők ezután létszámfölényben vezethetik kapura azt, akkor érdemes megpróbálni. Az utánpótlásban sok időt töltöttem a középpálya belsejében, az U17-es korosztályban a 8-as poszt volt az enyém, majd az U19-ben kerültem vissza szélre. Amikor a támadásépítés során a pálya közepén helyezkedek, az inkább a 6-os posztnak felel meg, ahol a legfontosabb a labdabiztosság és a passzpontosság. Itt is ésszel kell játszani, mert az sem jó, ha a társaknak egyfolytában visszafelé kell sprintelni a labdavesztés után, de megfelelő módon támogatni kell a támadójátékot.

- Az is feltűnő, hogy többet lősz védőként kapura, mint szélsőként.
- Mert a magas letámadás miatt eleve eléggé fent vagyok, és többet játszok a kapuval szemben. Lövésből lesz a gól, különösen egy betömörülő ellenféllel szemben, a mester is arra biztat, hogy bátran vállalkozzunk. Arról nem is beszélve, hogy a labda meg is pattanhat a sok védő lábának egyikén, vagy éppen egy társ ér jól bele, esetleg a blokkról lejövő labdát lövi valaki a hálóba, szóval érdemes próbálkozni. Bízom benne, hogy egyszer utat talál a hálóba a labda.

- A társak közül többen is téged tartanak az egyik leghumorosabbnak az öltözőben.
- Számomra nagyon fontos a humor, mert ahhoz is kell intelligencia. Imádok viccelni, lecsapni a magas labdákat, de azt is szeretem, ha más is vicces, az sem baj, ha engem találnak be, mert én is nagyon jókat tudok nevetni önmagamon. Humorral könnyebb az élet!

- A másik egyöntetű öltözői vélemény, hogy stílusosan öltözöl. 
- Ki tudja, mikor találkozom a leendő feleségemmel?! Szeretnék rá jó benyomást tenni, ennek megfelelően választok reggel ruhát, de már a vásárlásnál is figyelek arra, hogy mit mivel tudok hordani.

Közös ünneplés a társakkal és a szurkolókkal (Fotó: Szabó Krisztián)

- Sok kanyar után csak elértünk a szombati mérkőzésig. A meccs előtt így nyilatkoztál: "A bajnokságban a DVSC adja nekünk az ellenfeleket, így többször láttam őket a tévében, amikor a soros ellenfelünkre voltam kíváncsi, és emlékszem az Alashkert elleni kupameccsükre is. Azt egyből látni lehetett, hogy ők is támadni akarnak, és megvan a saját elképzelésük a játékról. Ezért az egyik legérdekesebb mérkőzést várom taktikailag. Döntő lehet, hogy ki tudja a másikra ráerőltetni az akaratát, ezért bízom benne, hogy mi birtokoljuk majd többet a labdát, mert az biztosan nem ízlik neki, miként nekünk sem tetszene, ha nem lenne nálunk a labda. Szeretem azokat a mérkőzéseket, ahol mindkét csapat focizni akar, biztosan érdekes meccs lesz, amit a közönség is értékelni fog. Az elmúlt időszakban azért dolgoztunk, hogy mi nyerjük meg a mérkőzést, más célunk nem is lehet hazai közönség előtt." Mennyi valósult meg ebből?
- Ha valaki csak a végeredményt látja, 3-1 ide, az mondhatja, hogy könnyű győzelmet arattunk, de ez nem fedi a valóságot. Jó meccset játszottunk, hatalmas taktikai csatát vívtunk az ellenféllel, ahol mindkét csapatnak megvolt a saját jól felépített játéka. Nagyon ült a taktikánk, működött a letámadás. A mérkőzés előtt is mondtam, hogy könnyebb olyan csapatok ellen felkészülni, ha egy csapatnak van felismerhető arca. Ismertük a debreceniek labdakihozatali sémáit, és ez alapján helyeztük nyomás alá őket. A heti munka során sokat gyakoroltuk azt, hogy hogyan adjuk át egymásnak az embereket, hogyan lépjenek ki a belső védők és hasonlók, a mérkőzésen pedig csak elő kellett venni a jól begyakorolt mozgásokat. Illetve több helyzetet használtunk ki az ellenfélnél.

- A DVSC ellen közel tízezren szurkoltak a lelátón, és vasárnap ismét hazai pályán játszik a Diósgyőr a KTE ellen. Mennyit tud hozzátenni a játékodhoz a szurkolótábor?
- Engem nagyon tűzbe tudnak hozni a drukkerek, hiszen ahogy mondtam, az ilyen élményekért játszok. Persze sok pozitívumot fel lehet sorolni, hogy miért érdemes profi szinten focizni, de ha az ember egyszer megöregszik, akkor mi marad? Az emlékek! Azért hajt az egész csapat, hogy minél jobb eredményeket érjünk el, legyenek minél többen a lelátókon, töltsük meg minél többször a stadiont. Egyszerűen leírhatatlan az érzés, hogy többezer ember azért jön ki, hogy szórakoztasd őt, de nem csak úgy, mint egy koncerten vagy a színházban, mert ő még a győzelemnek is a részese akar lenni. És valóban együtt nyerünk ilyenkor. És sajnos azt is el kell mondanom, hogy nem csak a diósgyőri játékosoknak, hanem az ellenfélnek is jó ez a hangulat. Én is imádtam ellenfélként is Diósgyőrbe jönni, aminél persze két fokkal többet ad, hogy most nekem, nekünk szurkol sok ezer ember. Bízom benne, hogy ismét sokan leszünk, és közösen jó hangulatot tudunk teremteni, mert a focinak így van értelme.